Szülőfalum, Miszla

Hamar Imre lírai vallomása

Azt hiszem, az édesanya szavunk mellé szorosan kívánkozik a szülőföld. A szülőföld, amelyben, ha nem is mondjuk ki gyakran, ott él mindnyájunk szíve alatt. Bárhova is sodorjon a sorsunk, a szülőföldre mindig emlékezünk. Sokat tűnődtem, mit jelent nekem ez a szó, Miszla, hiszen csak tizenhárom éves koromig éltem itt. Miszlán tárult ki előttem a világ minden csodája, a gyerekkori élmények édes hangulatát évtizedek múltán is érzem. Az idők végtelenéig elkísér a Gyertyánosban gyűjtött gyöngyvirág, ibolya illata. Újra élem a gyermekkor meghitt örömeit. Az élet friss párázásának közelében megismerhettem az emberi tulajdonságokat, kire mondták, hogy fukar vagy szavatartó, szószátyár, jószívű. Sok országban jártam, de számomra mindig Miszla volt a mérték, biztos kapaszkodót, eligazítást jelentett. Visszacsengenek fülemben a hajdani intelmek, okos tanácsok, amiket mind a miszlai embereknek köszönhetek.

Tájoló

Szívesen idézem dr. Mayer Gyula egyetemi tanár meghatározását, mely szerint a Tolnai-dombság kis tájai közül a legsajátosabb morfológiai arculata a Hegyhátnak van. Területe völgyekkel és szurdokokkal sűrűn felszabdalt magasra kiemelt hegyhátakból, keskeny vízválasztó gerincekből és lösz borította pannóniai táblarögökből áll. Ennek a pusztuló, elhagyatott, de természeti szépségekben gazdag tájnak, a Hegyhát dombvidéknek egyik települése Miszla. A szomszédos községek: keleten Nagyszékely és Udvari, délen Gyönk, nyugaton Keszőhidegkút és Belecska, északon Pincehely ( Görbő, Gyánt). A nyugati és keleti határszél egy-egy hosszan elnyúló dombvonulaton húzódik, mely egyúttal vízválasztó is. A Belecska és Pincehely közös határszélen, jelentős szakaszon erdő terül el. A keleti szegély mentén legelők, délről szántóföldek, egykori szőlők húzódnak. Miszla területe hajdan több mint hatezer katasztrális hold. A község területe a többszöri átszabás, határmódosítás után 3333 hektár lett. A falu belterülete 139 hektár. Már a középkorban virágzó élet volt Miszlán. A középkori felvirágzását azonban a török uralom akasztotta meg, egy időre megszűnt létezése is. A törökdúlás után Salomvári János földesúr végezte a telepítést. A reformkor gazdasági fellendülése nagyon kedvezően hatott Miszla életére is.

Miszla fénykora

Nemeskéri Kiss Pál volt császári és királyi kamarás, fiumei kormányzó, vicekirály miszlai birtokáról lelkes elismerés hangján szól a hajdani utazó Galgóczy Károly. “Van itt rendes selyemtenyésztés, selyemgombolyító intézet, pompás szeszgyár, egy a völgyből a hegyre a gyár belsejébe a szükséges vizet szivattyúzó nagyszerű géppel, igen rendezett angolkert, keletről szerzett, mintegy százötven legnemesebb fajból alakított példás szőlő- és gyümölcsgazdaság. A hegyes helység mostohasága dacára meglepő annyi szépségek, mondhatni elbájolják az utazót, látván, hogy a szorgalom és befektetés a csüggedhetetlenség kíséretében a kopár hegytetők honában is paradicsomot, ott pedig aranybányát is tud teremteni.” Az 1800-as években Miszla járási székhely volt főszolgabíróval. A mezővárosi rangot is elnyerte, majd később visszaminősült nagyközséggé. Nemeskéri Kiss Pál téglagyárat alapított és megépítette klasszicista stílusban impozáns kastélyát. Országos vásártartási jogot szerzett Miszlának, amit a Helytartó Tanács engedélyezett. Halálával nagy veszteség érte Miszlát.

Miszlai égzengések

A tatár, a török pusztítást nagy emberi áldozatok kísérték. A későbbi századokban is gyakran dördült meg az ég Miszla felett. Tűzvészek, árvizek, járványok tizedelték meg a lakosságot. Egyik évben olyan árvíz volt, hogy csak a templom tornya látszott. 1879-ben hatvanhat gyermeket vitt el a torokgyík. Az első világháború hatvankét áldozatot követelt. A második világháborúban mintegy hetven katona halt meg vagy nyoma veszett.

Birtokviszonyok

Egy 1935-ben végzett kimutatás szerint 789 embernek volt birtoka. Egy katasztrális holdnál kisebb birtok volt 252 gazda tulajdonában, egy-öt katasztrális hold földet 375-en birtokoltak, 156 volt azok száma, akik 5-50 katasztrális holdon gazdálkodtak. Egy gazdának volt 100 katasztrális hold földje, két személynek 100-500 kh. volt birtokában. Három birtokosnak volt megközelítően 1000-1000 holdja. Valójában ezek közepes birtoknak számítottak. Az Inkey örökösöké 881 kh. volt. Az Inkey család 1875-ben kapott bárói címet és örökös Főrendi – házi tagságot. Ők Horvátországban is több birtok tulajdonosai voltak. A gazdálkodás ügyeit fizetett gazdatisztek intézték. Az Inkeyek nevéhez fűződik a nagy teljesítményű hengermalom létesítése, amely nem csak Miszla életében volt jelentős előrelépés, de a környező községek számára is. Úgy tűnt egy időben, fényes nap süt le majd a miszlai határra. Szorgos kezek, kubikosok hada megnyitotta a Magashegy oldalát, annak reményében, hogy ott szenet találnak. Hónapokon át folytak a földmunkák, sajnos azonban szenet nem találtak. Dr. Martin József budapesti ügyvéd 940 kh.-t vásárolt meg az Inkey örökösöktől. Nagy ambícióval és nagy tehetséggel kezdett gazdálkodni. Napszámosokkal, cselédekkel dolgoztatott. Felvirágoztatta a bikádi gazdaságot. Híres ménese volt, szőlészete, de a leggazdaságosabbnak tartotta a sertéstenyésztést. Iskolát építtetett Bikád-pusztán. Mint magyar királyi gazdasági főtanácsos és a megyei törvényhatósági testület tagja sokat tett a falu érdekében. Jól gondozott gyümölcsösében, szőlőgazdaságában, állattartó telepein több tucatnyi embernek adott rendszeresen munkát. A község érdekében kifejtett fáradozásai elismeréseként Miszla képviselő-testülete 1940-ben Miszla község díszpolgárává választotta. A 30-as években az ő közreműködésével készült el Gyönköt Miszlával összekötő bekötőút. Miszlára egyébként nem lehetett eljutni korábban kövesúton. Úgynevezett zárványtelepülés volt. Dr. Martin Józsefet egyesek élesen támadták, hogy személyes érdeke fűződik ahhoz, hogy bikádi birtokán vezessen át a bekötőút. Jóllehet a miszlaiak számára kedvezőbb lett volna, ha a bekötőút Pincehelyre vezet. A vasútállomás Pincehelyen mintegy hat kilométerre lett volna elérhető, míg Gyönkön át Keszőhidegkútra tizenhét kilométeres távolságot kellett megtenni embereknek, áruforgalomnak egyaránt. Dr. Lányi Márton 773 kataszteri hold birtokán hagyományos gazdálkodást folytatott.

A népesség alakulása

1870-ben a népszámláláskor 1618 ember élt Miszlán. A lakosság lélekszáma ezt követően egyre apadt, 1977-ben 650 főre fogyatkozott, s napjainkban alig éri el a négyszázat. 1971-ben megszűnt a község közigazgatási önállósága. Gyönkhöz csatolták öt községgel együtt (Diósberény, Szakadát, Szárazd, Udvari, Varsád ), ami fájdalmasan érintette a miszlaiakat. ( Ma polgármesteri hivatal intézi a miszlaiak ügyeit. )

1974. december 31.-vel a korábbi politikai, közigazgatási önállóság után a gazdasági önállóságát is elveszítette, miután Belecskához csatolták a miszlai termelőszövetkezetet. Miszla jobban járt volna, ha Pincehelyhez csatolják gazdaságukat. Ott jobbak voltak a kilátások. A belecskai termelőszövetkezet viszont veszteséges volt. A miszlaiak ekkor szenvedték el a legsúlyosabb csapást. A munkaképes lakosság jelentős része elvándorolt. A legtöbben Budapesten, 13-an, telepedtek le. Szekszárdon 8-an. Többen Pincehelyre, Gyönkre, Udvariba, Hőgyészre, Bonyhádra költöztek, de még Gyöngyösre, Dunaújvárosba, Szegedre, Kaposvárra, Siófokra is kirajzottak. Pedagógusok, közigazgatási alkalmazottak, gépészmérnökök, szerelők, ápolónők, bolti eladók, könyvelők, gépkocsivezetők, kertészek, óvodai dolgozók hagyták oda a szülőfalut. Az 1948-49-es tanévben a református és a katolikus iskolában együttesen 158 tanuló volt. A fogyatkozó lakossággal a tanulók száma is megcsappant. Először az általános iskola felső tagozatát irányították át Gyönkre, majd erre a sorsra jutott az alsó tagozat is a körzetesítés révén. A miszlaiak életében nagy csapás volt az iskola elvesztése, úgyszintén a postahivatal megszüntetése. Az elmúlt két esztendőben jórészt azzal töltöttem az időmet, hogy megkerestem a Miszláról elszármazottakat. Kíváncsi voltam, hogy tudnak beilleszkedni új környezetükbe. Őszintén meggyőződhettem arról, hogy kevés kivételtől eltekintve mind megtalálták számításukat, boldogulásukat. Nagyon sokan építkeztek, megteremtették családjuknak a biztos megélhetést. Az ország számára tehát nem vesztek el, csupán mi miszlaiak lettünk szegényebbek, árvák nélkülük. Jóllehet nem szakították meg a köldökzsinórt a szülőfaluval. Többen is kifejezték szándékukat, hogy végső nyughelyüket is csak Miszlán tudják elképzelni. Sajnos egyre pusztulnak, romlanak az ősi fundusok, nincs kéz, amely a meglazult cserepet helyreigazítaná a tetőn, vagy helyére tenné az elcsúszott ereszcsatornát. Miszla, ez a szép ősi magyar falu hajdan növénytermesztéséről, állattenyésztéséről volt híres. Az emberi szorgalom csodákra képes. Miszla szép példáját adta annak, hogy az emberi lelemény, takarékosság, találékonyság hogyan hasznosul. Reggel korán már ébredt a falu. A tehenes, a kanász oltalmába vette az állatokat. Az 1965-ös zárszámadáskor még 236 szarvasmarha, 529 sertés, 39 ló ( jobb időkben 82 lófogatot is számon tartottak a községben ), és 1681 birka volt a közös gazdaságban. 44 ezer liter tejet vittek a tejcsarnokba. A földeken főként őszi búzát, rozsot, lencsét, napraforgót, burgonyát, kukoricát termesztettek. Kisebb parcellákon, szétszórtan találhatók a szőlőterületek. 106 kataszteri holdon termesztettek szőlőt. Úgyszólván, minden háztájiban is volt gyümölcsös. Zöldségfélékből önellátók voltak.

Menekülés a jövőbe

Sok tehetséges embert adott Miszla az országnak, akikre méltán lehetnek büszkék. Óvónők, tanítók, tanárok, egyetemi oktatók, professzorok szép számmal találhatók a Miszláról elszármazottak között. Magas rangú katonatisztek, agrármérnökök, közgazdászok, jogász doktorok, gyermekorvosok, gyógyszerészek, pénzügyőrök, közigazgatási szakemberek, de még olyan ritka hivatású szakembereket is találhatunk a sorban, mint geodéta, írásszakértő, fotóművész. Ők azok a szerencsések, akik kényszerűségből vagy helyes felismerésből időben megtalálták a boldoguláshoz vezető utat. S mi legyen azokkal, akik nem vették vállukra a vándorbotot, szüleik oltalmára szegődtek? Honnan kapják a hűséget, a megtartó erőt, s a felismerést, hogy ebben a faluban is érdemes és lehet élni tartalmas életet? Az elmúlt évtizedekben időleges és gyenge kísérletek történtek arra, hogy legalább a nőket foglalkoztathassák helyben. Például bértojatást vállaltak a környező gazdaságok számára. Egy budapesti vállalattal szerződést kötöttek hulladék textil termékek válogatására, osztályozására. Húsipari cégnek fémkesztyűket készítettek, s beindítottak egy savanyító üzemet. Igazán ezek a vállalkozások nem hozták meg a hozzájuk fűzött reményt.

Időről időre történtek kezdeményezések, például a bikádi turulfesztivál megrendezésére, vagy az egyre népszerűbbé váló falunapokra és a nyugdíjasok baráti körének programjainak szervezésére. Lesz-e még, aki ismeri a határrészeket, dűlőneveket, aki tudja, hol van a Hollóstető, Rókaugrató, az Erőslapi forrás, a Csicserhegy, Csikójáró, az Erdőföld, a Szűcsoldal, a Laposcser, az Ürgehegy, a Parraghegy, a Borsókertek, a Hurkavölgy? Pedig ezekben a nevekben felismerhető a falu múltja, történelme, hangulata. Egy emberöltő után már ki emlékszik a földszerzés, a gyarapodás jó ízére? Pedig hajdan hatalmas hajtóerő volt a miszlai emberek életében is a földszerzési vágy. Ennek teljesülése sok embernek elérhetetlen álom volt. Megváltozott körülöttünk a világ, a föld jó időre kiesett értékrendünkből. Ezért is menekültek a földtől az emberek. Csakhogy a megtartó örömökre az itthon maradóknak is elengedhetetlen szüksége volt. Miszlán is megteremtődtek a komfortosabb élet lehetőségei ( vízhálózat kiépítése, a vezetékes gáz eljuttatása a háztartásokba, a modern telefonhálózat, a szennyvíz tisztítása, stb.) Sokan az idegenforgalom fellendülésében reménykednek. Ahhoz azonban, hogy Miszlát is bekapcsolhassák ebbe a vérkeringésbe, sok minden feltétel hiányzik. Elsősorban is a tőkeerős beruházási kedv lehet fontos emelője Miszlának.